175. bejegyzés ezen a blogon.
Örömmel bejelentem tehát, hogy megcsináltam az új blogot... :D
Bár még gyanús, hogy ez is marad. Most egyiken sincs kedvem, ihletem átláthatatlan és bonyolult életemből kiragadva valamit megörökíteni... (Na, ez körülbelül olyan mondat volt, mint a mai versenyen a Radnótim utolsója... -.-)

Holnap délelőtt, ha nyitva van, irány a könyvtár, 3 OKTV-témához anyagot keresni, aztán amihez a legtöbb anyagot találom, azt kezdem el.
A gond csak az, hogy halvány lila gőzöm sincs, mégis hogyan fogjak hozzá a kereséshez... Nem hiszem, hogy túl sok könyv lenne Eufemizmus az orvosi szaknyelvben és a diáknyelvben címmel. De a Kortárs drámák dialógjai vagy éppen Az igekötők karrierje címre sem látok több esélyt. No mindegy. Elvileg holtversenyben 35. vagyok az országban, az első 30 kap pontot az OKTV-ért, tehát rá kéne gyúrni rendesen... Nem lesz egyszerű...

Aztán délután jön a nap legjobb fele... Kelebia, Elisabeth musical, és amit nem írok le... :) Majd másik blogon inkább. Talán.

"Hihetetlenek az ilyen emberek, mint én... Mindig azt hiszik, hogy szeretik őket, mindig elvárják, hogy valami normális keretek között zajoljon, mindig arra vágynak, hogy boldogok legyenek, hogy megkapják azt, amire vágynak... Nevetséges, nem?... És szánalmasak, mert az élet nem ilyen. Az életben sohasem szeret téged valaki annyira, mint amennyire mondja. A nagybetűs Életben nincsen olyan, hogy valami normálisnak vélt keretek között zajlik, hacsak nem egy totálisan őrült elmebeteg véli őket elfogadhatónak. Sohasem leszel ezen a Földön boldog, mert mindig lesz olyan ember, aki azt megvonja tőled, akár tud róla, és szándékosan teszi, akár nem. És soha a büdös életben nem fogod megkapni azt, amire vágysz, hisz az nem úgy működik."

Tényleg nem...