"Hihetetlenek az ilyen emberek, mint én... Mindig azt hiszik, hogy szeretik őket, mindig elvárják, hogy valami normális keretek között zajoljon, mindig arra vágynak, hogy boldogok legyenek, hogy megkapják azt, amire vágynak... Nevetséges, nem?... És szánalmasak, mert az élet nem ilyen. Az életben sohasem szeret téged valaki annyira, mint amennyire mondja. A nagybetűs Életben nincsen olyan, hogy valami normálisnak vélt keretek között zajlik, hacsak nem egy totálisan őrült elmebeteg véli őket elfogadhatónak. Sohasem leszel ezen a Földön boldog, mert mindig lesz olyan ember, aki azt megvonja tőled, akár tud róla, és szándékosan teszi, akár nem. És soha a büdös életben nem fogod megkapni azt, amire vágysz, hisz az nem úgy működik."

Tényleg nem...

Nézem az illedelmes, mögöttes tartalomtól és érzelemtől mentes szavakat, és el-elmélázok... Hogy egy éve milyen teli szívvel ejtettem ki szavakat, milyen tiszta és összeforrt lélekkel... Már sosem lesz egy darab, túl sok a repedés. De nem ez a lényeg. Tudod, mit gondolok? Hogy olyan emberekkel vállalsz közösséget, akik csak futólag, látásból, a nevedet ismeri. Ez még nem is lenne gond, persze, oké, normál. De tudod, majd' egy évig megosztod valakivel nem csak a terveid, vágyaid, mindennapi dolgaid, az ágyadat, de az életed és egész lényedet - aztán pedig még azt is letagadod, hogy ismered. Ez az, ami nem frankó, látod. Mindig a legutolsó döfést fájlalja az ember a leginkább. Az az utolsó rúgás, a legutolsó fordítás a késsel a már amúgy is régen halálos sebet kapott szívben... Nem semmi azért. Miközben ott van az előtte lévő ember is, akiről már én is ódákat tudnék zengeni...

Minek adjuk oda az egész lényünket valakinek, minek tárjuk fel legsebezhetőbb pontunkat, miért tartjuk céltáblának legbelsőbb érzéseinket, amikor ennyit kapunk később. Nem csak addig kell valakit megbecsülni, ameddig megosztod vele az ágyad. Csak én látom annyira naivan a világot, hogy úgy érzem, akkor is ember valaki, hogyha elválnak az útjai tőle? Nem értem. Biztos bennem van a hiba.
Meg tudtam bocsátani annak az embernek is, akinél jobban még senki nem bántott és alázott meg. Sőt, még szóba is állunk, és olyan haverféleségem. És nem érzem gáznak. Mert a múlt egy dolog. Mindenki hibázik, van, amit sohasem felejtünk, de emberek vagyunk. Akkor is ember, ha velem időnként egy szemétláda volt.

És te még ezt sem mondhatod. Talán épp az volt a gond eddig, hogy midnig odaadtam magamat teljes valómban annak, akit szerettem.

Én máshogy élni nem tudok.


Boldog születésnapot...

Valami megváltozott tegnap, azt hiszem. Kívülre ez nem hiszem, hogy látszik. És talán nem is pont tegnap, hanem már egy ideje folyamatban volt. De most már végre kezdem átlátni. Már nem érzem annyira lehetetlennek a dolgokat. Ezért lett most blogdizájn-váltás. Rég volt már ilyen (szóval nem akadhatsz ki, Olindám, mostanában nem váltogattam:D), de most kellett. Új blog is lesz. Egyszercsak. Már a negyedik.......

Leírhatatlan érzés, amikor úgy kelek fel a zongorától, hogy remegek, és egyszerűen fáradt vagyok. Amikor szívem legmélyéről jön a zene, amikor sikerül kijátszanom, ami bennem van... Akkor egy picit kiürülök, letisztulok. És ennél jobb nincs.
Én ilyen vagyok. Kicsit lökött, jó, egy kicsit nagyon. Kiismerhetetlen, érzékeny és művészlélek... Ez van. Talán majd egyszer lesz, aki kibírja mellettem. Talán majd egyszer... :)

Előre féltem az írásomat tanárnő kezébe adni. Nagyon is jól tudom, hogy az írásunkban ott van az egész lelkünk, még ha röhögünk is az ilyen feltételezéseken. És én is tudom, mennyit változtam... Ráadásul én is látom a saját írásomon ezt a változást. És tényleg visszajött.
Egy szó ragadt meg bennem: bezárkóztam. Ez látszódik az írásomon. Belegondoltam, hogy vajon tényleg így van-e? És azt hiszem, igen. Igen is meg nem is. Blogon nagyon sok mindennek nyoma van, ami történik körülöttem. De nagyon ritkán beszélek másokkal ezekről. És nem is hiányolom igazából. Pedig régen megőrültem volna, ha nem tudom megbeszélni valakivel a bajaimat. Most csak ha nagyon nem bírom, akkor zaklatok valakit.
...tényleg bezárkóztam volna?
Lehetséges.