Előre féltem az írásomat tanárnő kezébe adni. Nagyon is jól tudom, hogy az írásunkban ott van az egész lelkünk, még ha röhögünk is az ilyen feltételezéseken. És én is tudom, mennyit változtam... Ráadásul én is látom a saját írásomon ezt a változást. És tényleg visszajött.
Egy szó ragadt meg bennem: bezárkóztam. Ez látszódik az írásomon. Belegondoltam, hogy vajon tényleg így van-e? És azt hiszem, igen. Igen is meg nem is. Blogon nagyon sok mindennek nyoma van, ami történik körülöttem. De nagyon ritkán beszélek másokkal ezekről. És nem is hiányolom igazából. Pedig régen megőrültem volna, ha nem tudom megbeszélni valakivel a bajaimat. Most csak ha nagyon nem bírom, akkor zaklatok valakit.
...tényleg bezárkóztam volna?
Lehetséges.