"Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás."

aranyos... :)

Leírhatatlan érzés, amikor úgy kelek fel a zongorától, hogy remegek, és egyszerűen fáradt vagyok. Amikor szívem legmélyéről jön a zene, amikor sikerül kijátszanom, ami bennem van... Akkor egy picit kiürülök, letisztulok. És ennél jobb nincs.
Én ilyen vagyok. Kicsit lökött, jó, egy kicsit nagyon. Kiismerhetetlen, érzékeny és művészlélek... Ez van. Talán majd egyszer lesz, aki kibírja mellettem. Talán majd egyszer... :)

Annyira, annyira, annyira örülök... Néha elgondolkodom, hogy meg sem érdemlem azt a sok mindent, amit kapok innen-onnan... Sok oldalról... Annyira... Most tele van a szívem. :) Összejönnek a dolgaim. És ez elmondhatatlanul jó. Köszönöm! :)

Nyelvtan OKTV-m valószínűleg 91%-os, legalábbis ennyire pontozták az itteni tanárok, aztán remélem, hogy nem veszik nagyon le majd a központi értékelésnél, és nem dobják vissza. Örülök, nagyon, nagyon... :)
Itt vagyok egy háromszobás lakásban egyedül, Kiskunhalason, wifi-kapcsolattal és a rokonokkal az alattam lévő lakásban. :)

...és még szalagavatón is beszélhetek, úgy tűnik.

...és még találkoztunk is...

Köszönöm. :)

...akkor ma éjszaka nem alszunk. Ma éjjel tanulunk. Egyszerűen olyan szinten fel vagyok kavarodva, hogy alvás, mint olyan, egyelőre szóba se jöhet... Utálom a fővárosi áramszolgáltatókat, meséltem már? :D Végre kitálalok valakinek, kész kisregényt írok neked, Viktor, erre a hülye áram keresztbe tesz... Szóval totál össze vagyok zavarodva... Vicces ám, hogy mindig tőled várom a megoldást... Ne haragudj... Ennél csak az viccesebb, hogy általában még látatlanban is értelmesebb tanácsokat adsz, mint amik nekem valaha is eszembe jutnának...

Fenébe már az egész hülye világgal... Lázadó tinédzser leszek és a világfájdalommal a képemen fogom utálni az egészet... :D Jaj, inkább ne... :)

,,Tudod, volt egyszer valamim. Azt hiszem, egy kincsem. De nem voltam képes felnőni hozzá, értékelni, vigyázni rá.
Vannak olyan dolgok, amiknek a hiányát csak akkor fogod fel, amikor már elveszítetted, vannak közülük, amiket vissza akarnál kapni, vannak amelyekről már lemondtál régen. Van hogy egy embert veszítesz el, azt hiszed újra megtaláltad, rádöbbensz hogy mégsem, csalódsz, sírsz , nevetsz. Nem tudod mit csinálj. Újból megleled. Másmilyen. Te is másképpen nézel rá, ő is rád. Ez így van rendjén. Az emberek változnak, hibáznak, tévednek, de ha tanulnak belőle, megérte.
Olyankor vagy igazán felnőtt, amikor feledni tudod a sérelmeket, és inkább őszintén mosolyogsz a másikra. Ami megtörtént, az a múlt. Ha emészted magad, előbb-utóbb beleőrülsz. Nézz előre...és főleg oldalra! Nézd csak kik állnak melletted! Nem most. Most akárki. De amikor bajban vagy, akkor nyisd ki a szemed. Ne félj segítségért kiáltani, vagy csak suttogni, ha már nincs erőd. Akinek számítasz, az meghallja majd.
Csend van és sötét.
Most csak mi vagyunk itt.
Te és Én.
Mondd el, mi bánt. Én nem nevetlek ki. Hunyd le a szemed.
Mit látsz? Én fényt.
Most jobban érzem a kezed melegét, a szíved is szaporább.
Kire gondolsz?
Elhűltél, a kezed is megremegett.
Félsz talán, hogy bárki beléd lát, megtudja szíved féltett titkát?
Ne félj! Én nem mondom el senkinek.
Most már remélem érted, hogy miről is beszélek..."

Nem szeretnék gondolkodni... Kikapcsolom az agyamat... Nem szeretnék agyalni a mai napon. Egyszerűen jó volt. Jól estek dolgok, jól esett néhány ember társasága és csak úgy egyszerűen jól éreztem magam. Nem merek miért-eken gondolkodni. Abból jó még nem sült ki. :)

Délután 6 óra van. Négy órája itthon vagyok és még el se kezdtem agyalni a tanulnivalón. Mindig így van. No, nem baj. Viszont most tök jól érzem magam. Sajtófakton megjöttek az újság, fél délután közéleti lapokat bújtam, és a 9 lapból így is csak 2-be olvastam bele. Ráadásul megvettem végre a nyelvtan könyvet, belenéztem és borzasztóan tetszik. Egyszóval pezseg a vérem, és ujjonganak a fogaskerekek a fejemben, hogy végre érdemi dolguk van. Imádok olvasni, imádok gondolkodni és imádok élni. :)
És egy kicsit lökött is vagyok, igen.

"A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni."

:)

Igen! Végre egy fiú, aki megmozgatott bennem valamit... Végre éreztem, és mosolyogtam, és jól éreztem magam, és bármit megtettem volna, csak még hagy tartsam a karjaim között egy percig... Beleszerettem az egy hetes unokaöcsémbe... :))

Annyira jól esik, hogy ilyen emberek is vannak körülöttem... Ég a pofám saját magam miatt, meg hogy belekavarok mindenki életébe... Annyira hálás vagyok, hogy törődtök velem.
Miért is lenne szükségem egy párkapcsolatra, amikor ilyen... hmm... barátok? Nem, kicsit más. Nem tudok megfogalmazni egy-egy emberhez fűződő viszonyomat. Pótapa, pótbátyó, pótnővér... nem tudom elmondani, mit jelentetek nekem. Tényleg olyan, mintha még egy családot kapnék.
Köszönöm, hogy vagytok nekem!
:)