175. bejegyzés ezen a blogon.
Örömmel bejelentem tehát, hogy megcsináltam az új blogot... :D
Bár még gyanús, hogy ez is marad. Most egyiken sincs kedvem, ihletem átláthatatlan és bonyolult életemből kiragadva valamit megörökíteni... (Na, ez körülbelül olyan mondat volt, mint a mai versenyen a Radnótim utolsója... -.-)

Holnap délelőtt, ha nyitva van, irány a könyvtár, 3 OKTV-témához anyagot keresni, aztán amihez a legtöbb anyagot találom, azt kezdem el.
A gond csak az, hogy halvány lila gőzöm sincs, mégis hogyan fogjak hozzá a kereséshez... Nem hiszem, hogy túl sok könyv lenne Eufemizmus az orvosi szaknyelvben és a diáknyelvben címmel. De a Kortárs drámák dialógjai vagy éppen Az igekötők karrierje címre sem látok több esélyt. No mindegy. Elvileg holtversenyben 35. vagyok az országban, az első 30 kap pontot az OKTV-ért, tehát rá kéne gyúrni rendesen... Nem lesz egyszerű...

Aztán délután jön a nap legjobb fele... Kelebia, Elisabeth musical, és amit nem írok le... :) Majd másik blogon inkább. Talán.

Annyira, annyira, annyira örülök... Néha elgondolkodom, hogy meg sem érdemlem azt a sok mindent, amit kapok innen-onnan... Sok oldalról... Annyira... Most tele van a szívem. :) Összejönnek a dolgaim. És ez elmondhatatlanul jó. Köszönöm! :)

Nyelvtan OKTV-m valószínűleg 91%-os, legalábbis ennyire pontozták az itteni tanárok, aztán remélem, hogy nem veszik nagyon le majd a központi értékelésnél, és nem dobják vissza. Örülök, nagyon, nagyon... :)
Itt vagyok egy háromszobás lakásban egyedül, Kiskunhalason, wifi-kapcsolattal és a rokonokkal az alattam lévő lakásban. :)

...és még szalagavatón is beszélhetek, úgy tűnik.

...és még találkoztunk is...

Köszönöm. :)

egy kis hiszti...

Egy hatalmas töltött kifli és egy nagy bögre forró tea után lassacskán folytatom a tanulást... Félek ettől a holnapi nyelvtan OKTV-től... Bár csak ketten vesszük tényleg komolyan, de nekem ez fontos, ez számít... még ha most a fenébe kívánom is az egészet, még ha a tanárral kibékíthetetlenül összekaptam, még ha nem is akarok később kezdeni a nyelvtannal magával semmit... De ezt szeretem. És tudom, hogy jó vagyok benne. Csak azt is tudom, hogy ez kevés. Ezen felül még baromi sok szorgalom és odaadás kellene. És nem utolsó pillanatban hozzáfogni, mintha nem ez lebegne a szemem előtt hetek óta... De most se megy. Egyszerűen nem tudok koncentrálni. 11-ig csinálom, aztán lefekszem aludni, és így jártam... Annyira buta vagyok...