Bereczki Zoltán: Hangokba zárva
(Eredeti: Josh Groban - February Song)
Elveszett néhány év,
De végigkísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
Vajon hogy néz most rám,
Vajon hogy néz most rám?
Semmi sem jól történt,
Mit álmodtam, porként hullott szét.
De ha bízni tudsz bennem még,
Tán átírhatnám, nem késő tán.
S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
Tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.
A hétköznap álarcát
hagytam, hogy végleg rám rakják.
Kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
S Te a fényben ott vársz.
S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél, s fény gyúl mindenhol!
S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél.
Elveszett néhány év,
De végigkísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke vagy Rám.
Ugye büszke vagy Rám.
| ,,A ZENE az örökkévalóság idejében jár, mint az élet a regényekben, míg szól. De alighogy elhallgat, a botrány érzése fogja el az embert, mintha leöntötték volna hideg vízzel, vagy öltözetlenül lepték volna meg." Borisz Leonyidovics Paszternak | ||
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bereczki Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bereczki Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 5., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)