Amikor ilyen kottákat küldenek nekem... Amit az illető nő a diplomahangversenyén játszott... És megkapom a kottát úgy, hogy előtte egy órával közölték, hogy legalább két hétig nem zongorázhatok... Szeretnék még ideírni sok mindent, de áh... Nem megy. Elmegyek tanulni. Bár írni sem ajánlatos... Nem mintha ez a része meghatna.
Nem játszani két hétig minimum... Már most se bírtam ki...

Nem tudom, nem érdekel, képtelen vagyok foglalkozni vele... és ez mennyi mindenre igaz most...Igaz a sulira, képtelen vagyok koncentrálni a tanulásra, igaz a családra, egyszerűen néha már nem érdekelnek a basztatások és a hatalmi harcok...és igaz ez a magánéletre is, amit nem, nem tudok felfogni, nem tudok átlátni és képtelen vagyok foglalkozni vele... Nem tudom, mit akarok tőled és mit várok el magamtól. A józan paraszti ész vagy az érzések. Jó kérdés. Előbbi felé hajlok. Sajnos... de nem, fogalmam sincsen, minden egy nagy kérdőjel bennem...
Ennyi voltam mostanra, most pedig vissza törihez, amire egyszerűen nem tudok odafigyelni, mellette német és latin... elég.

Nem szeretnék gondolkodni... Kikapcsolom az agyamat... Nem szeretnék agyalni a mai napon. Egyszerűen jó volt. Jól estek dolgok, jól esett néhány ember társasága és csak úgy egyszerűen jól éreztem magam. Nem merek miért-eken gondolkodni. Abból jó még nem sült ki. :)

Délután 6 óra van. Négy órája itthon vagyok és még el se kezdtem agyalni a tanulnivalón. Mindig így van. No, nem baj. Viszont most tök jól érzem magam. Sajtófakton megjöttek az újság, fél délután közéleti lapokat bújtam, és a 9 lapból így is csak 2-be olvastam bele. Ráadásul megvettem végre a nyelvtan könyvet, belenéztem és borzasztóan tetszik. Egyszóval pezseg a vérem, és ujjonganak a fogaskerekek a fejemben, hogy végre érdemi dolguk van. Imádok olvasni, imádok gondolkodni és imádok élni. :)
És egy kicsit lökött is vagyok, igen.