Ez így nem megy... Az elmúlt hónapok idegőrlése valahogy most kezd kijönni rajtam egészségileg...
Ha eltekintünk a saját hülyeségeim okozta dolgoktól, akkor marad a suli és a család. És ha belegondolok, tavaly nyelvvizsga előtt is körülbelül akkora volt a hajtás, mint az elmúlt másfél hónapban. És mégsem voltam kikészülve. Pedig hányszor kérdezték, hogy hogy a fenébe tudsz így tanulni?! Hát hogy ne tudtam volna, mikor az ágy másik szélén ott gyakorolt a Kedvesem... Ott volt mellettem, akit szerettem. És ez már elég volt, hogy legyen erőm csinálni. És nem idegeskedtem, le voltam nyugodva. Most nincs senki, aki bátorítana, nyugtatna,szeretne, hajtana előre - nem is tudom, minek csinálom igazából... Tudom, hogy továbbtanulás, jövő, nagybetűs Élet és miegymás... De ha nincs, ami hajtson... Áh, nemtom.
Szóval most el kéne kezdeni rendbe rakni a szervezetem, pedig még csak ezek után jön a java...
Most komolyan: ez az egész év erről fog szólni? ...