Amikor jön egy komolyabb kiborulás, kicsi mindig magába néz az ember. És bár azt hittem, már mindet kiírtam magamból, de nem, még van ott egy csomó keserűség, egy nagy kupac csalódottság, az egyik sarokban eldugva. Ott van mélyen, és nem tudom száműzni. És újra és újra előjönnek, képtelen a lelkem hagyni, hogy megporosodjon. Képtelenség, hogy egy egyszerű mozdulattal kiseperjem onnan. Nagyon sok mindent hagytál bennem. Úgy szeretnék megszabadulni a rossz emlékektől, mikor elvesztettelek, és mikor jóval később végleg megszakadt közöttünk a kapcsolat. Nem tudom, egyszerűen nem tudom elviselni, ha egy emberrel haragban kell lennem. Ez összefügg a naivitásommal és a simulékonyságommal (kétszínűségemmel?)... Most nem(csak) mint a társam hiányzol, hanem úgy is, mint a barátom.
Bár a szülőkkel vitázásokkal már az agyadra mentem szerintem... Pedig akkor még kevésbé mertem "behisztizni", mint most, mert akkor volt veszíteni valóm. És nem mertem visszaszólni, mert tudtam, hogy könnyedén eljátszhatom azt a keveset is, amit kiharcoltál, kiharcoltunk náluk. Most nem tudnak mivel zsarolni, így aztán kiállok magamért, és igenis hisztizek, ha a józan érvek hatástalanok... A hiszti is, viszont legalább nem hódolok be. Hmm... Hogy lehet valaki ennyire hisztis és számító?! Jesszus.
De a lényeg, hogy nagyon sokáig kell még takarítanom szívemnek abban a bizonyos legbelső és legfontosabb szobácskájában, mire végre rend lesz. Akkor majd papírdobozba lesznek elcsomagolva megtisztítva ezek a rossz élmények. Mígnem eljön az ideje a tatarozásnak, és akkor eldobom őket magamtól. Csak a szép emlékek fognak ragyogni az üvegvitrinben, ami körülfut a szobán. Mindig lesznek újabb és újabb papírdobozok a vitrinek tetején, bennük súlyos csalódások. De egyre több üvegpolcot töltenek meg csillogva a szép emlékek, azok a bizonyos felejthetetlenek...
Ez a szoba az, ahol igazán én vagyok. Ott vannak elraktározva azok, amik alapjában határozzák meg a lelkemet. Ami most még sebes, szakadozott, csúnya. De majd, ha eltűnnek a fájdalmak... Akkor ragyogni fog. Tiszta lesz és őszinte - mintha most születtem volna.