Úgy érzem, egy csomó dolog van bennem, amit nem tudok magamban tartani, muszáj lenne kiadnom. De nincs meg az a mondat, ami segítene elkezdeni, hogy kiírjam magamból. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, mi az, ami bennem van. De már szétfeszít.
Tele vagyok érzelmekkel. De nem is tudnám pontosan megmondani, mik ezek.
És közben üresnek érzem magam. Mintha semmi nem lenne belül, csak a fájó, hideg, sötét üresség.

Tele vagyok valamivel, ami maga a tökéletes üresség. És nem tudok megszabadulni tőled...

Fogalmam sincs, mi ez. Nem tudom, nem értem, nem látom...


Az elmúlt két napban azt érzem, hogy érzékenyebb vagyok, mint bármikor. Mintha valaki kinyitott volna. Vagy mintha a lelkemet nem takarná semmi. Csupasz, meztelen vagyok. Nem tudom megvédeni magam. Jön egy fuvallat, és én már reszketek. És mikor jön az eső, és jön a jégeső... Fázom és fáj, de nem tudok semmit sem tenni. Összehúzom csupasz testemet és didergem, reszketek, ahogy bőrömet felsebzik a jégdarabok.
Pont ez történik most a lelkemmel.
Miért, hogyan, és meddig tart, nem tudom...