,,A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta...''

...vagy ez a pillanat már régen megvolt. És nincs, aki elkapja, mikor összeomlik, nincs, aki felemelje a földről, nincs senki, ki meg tudná vigasztalni, nincs semmi, amiért még érdemes lenne élni...

Nincs az a kéz, mi segítséget nyújthatna,
Nincs az a váll, ahol ő megpihenhetne,
Nincsen száj, hogy egy puszit adjon arcára,
Nincsen szempár, hogy lesse, mikor botlik meg.

Nincs tekintet, mi csillogna a sötétben;
Nincs kar, mi átölelve óvna mindentől;
Nincsen váll, amin a szív megpihenhetne;
Nincsen hang, ami felrántana a mélyből.

Nincs semmi, miért érdemes lenne élni...