Annyira örülök, hogy 11 hónapja ott, akkor elkezdtünk valamit. Vagyis, akkor vállaltuk (vállaltam) fel...
De áh... Annyi mindent kaptam Tőled. Köszönöm, újra és újra. :)
Nélküled soha nem lettem volna ilyen... de így rájöttem, hogy annyira nem is vagyok én rossz ember, és igenis meg tudok állni a saját lábamon. Látod, mindig ezen erőlködtél, hogy ezt elérd, aztán a szakításunk kellett, hogy mégis ilyen legyek. Rájöttem, hogy nincs szükségem a pasikra, nincs szükségem az újabb és újabb szerelemre - és igenis jól megvagyok egyedül. Ha már Veled nem lehetek...