"Nem a haverod vagyok, hanem az apád. Asszem ezt már múltkor is megbeszéltük."
Persze, csak lehet, hogy más az elképzelésünk az "apa" szó jelentéséről. Összetéveszted a "nevelőtiszt" vagy a "diktátor" fogalmával. Soha nem fogsz ezen elgondolkozni. Csak adod a sértődöttet - mert ez a génjeinkben van. De ha nagyon akarnánk, tudnánk rajta változtatni. Néha próbálkozom. Néha te is. De egyikünk sem akarja igazán, ugye? Nem tudsz elfogadni. Nem tudod megérteni, hogy felnövök, és már nem a te pici lányod vagyok, már nem oda megyek és azt csinálok, amit mondasz. Már nem te mondod meg, hogy hova menjek - hanem én informállak róla, hogy hol leszek. Bár általában le sem szarod.
Az apaság és az apai szeretet nem abban kellene, hogy megnyilvánuljon, hogy néha azt pénzt, ha kérek, vagy hogy hozol ezt-azt. Elsősorban nem ebben kellene. De nálunk csak ez van meg. És hiába tudom, hogy szeretsz. És hiába tudom, hogy azért viselkedsz így, mert egyszerűen nem tudod feldolgozni a bennem és körülöttem zajló változásokat - attól még nagyon szarul esik.