,,Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!"


Nem, nem, nem igaz, nem!!!
Vannak napok, amikor ez komolyan úgy érzem, menne... hát, ez nem egy olyan...
Igenis szomorú vagyok, mert elviselhetetlen Nélküled... És mert tudom, hogy tényleg igazi szerelem volt... Mert hiszek benne, hogy nem véletlen találkozunk emberekkel... és rohadtul nem értem, hogy Rajtad miért nem tudok már túl lenni... Ez az érzés nálam marhára példátlan...
És tényleg Veled tanultam meg szeretni... De annyira jó volt ez a lecke, hogy nem tudom elfelejteni...

Hiányzol, pedig már több, mint egy hónap...