Túl kellene lépnem... Pontosabban: már rég túl kellett volna lépnem... Neki ott az élete, ott egy teljesen más élet, amibe én nem fértem bele és réges rég nemhogy nem én vagyok, de valaki más van benne. Az ő közös életük, közös világuk, és akkora ívben kellene erre tennem...
Ehelyett itt van nálam egy barát, én meg ahelyett, hogy vele nézném a filmet, kis híján elbőgöm magam, mikor meglátom fészbúkon, hogy Ő már az új otthonról tett fel képeket...

Hogy a fenébe tudott rajtam ilyen gyorsan túllépni?! Nem tudom. De eszméletlenül rosszul esik...