Néha olyan jó lenne, ha lenne valakim... Akivel nyálas csöpögős szerelmes filmet lehet nézni és hozzábújni és megcsókolni és simogatni és... De akivel vígjátékot, horrort, minden hülyeséget lehet nézni.
Vagy egyszerűen csak hozzábújni. Hogy megsimítsa az arcom... Puszit adjon a buksimra... a homlokomra... a fülem alatti puha mélyedésbe... a nózimra... és egy csókot a számra. Simogassa a vállamat és átöleljen... Végigsimítson a gerincemen, a derekamon és a fenekemen...
Akihez hozzá sem kell érnem, hogy megkívánjon... mert szeret. Aki előtt nem kell szégyenkeznem sohasem - mert úgyis mindent tud rólam. Aki nem szörnyed el, ha reggel piaszagúan, kócosan, gyűrötten, elmosódott sminkben ébredek mellette...

Mégsem kell nekem senki. Nincs szükségem rájuk. Nincs szükségem a pasikra. Egy férfire lenne szükségem - egy bizonyosra... De mivel Őt nem lehet, így mást sem akarok. :/